Képtelen ötlet, és a legnagyobb idiótaság, ami csak szembe jöhet.
Egy ilyen sztori a legkönnyebben ellenőrizhető: este - éjjel - reggel itt áll-e a kocsija?
NEM!
Ha együtt lakunk, akkor ez egy felvállalt dolog. Tehát együtt mászkálunk a városban.
Együtt mászkálunk a városban?
NEM!
...és a többi, és a többi...
Aztán újra hallottam.
És újra hallottam.
És zavar.
Nagyon.
Ezt az illetékesnek kellene helyre tennie, nem az én dolgom, de azt hiszem már annyira elszabadult a történet, hogy nem lehet kordában tartani.
...és ÉN vagyok az, aki szív miatta...
Vacak, mert megyek az utcán, és jönnek szembe az emberek.
Ha furán néznek, egyből az jut az eszembe, hogy ő is hallotta?
Megállítsam, és elmondjam neki, hogy nem igaz?
Hogy valami agyament barom egyszer jó poénnak tartotta, hogy amikor X.Y. elköltözött otthonról, pont az én nevemet nyögte be, hogy hozzám???
Nem tudom, hogy lehet ezt jól kezelni.
Kell-e vele bármit is tenni.
Előbb utóbb látják majd az új párjával, vagy épp azt látják, hogy egyedül él, és elsimul a dolog.
De zavar, hogy az én nevemet össze mossák ezzel a szomorú sztorival.
És legeslegjobban az bánt, hogy olyan emberek beszélik körbe a városba, akiket ismerek.
Akik engem is ismernek.
Oda jöhetnének, felhívhatnának, rám írhatnának.
Ha hozzám költözött volna, akkor miért tagadnám le?
De nem, nem szólnak, nem hívnak, nem írnak.
Csak csendben, alattomban áskálódnak...
Hát igen, amíg máson csámcsognak addig nem a saját nyomorukkal kell, hogy foglalkozzanak, és így pár percre elfeledhetik azt, amiben ők vergődnek...
Úgyhogy nem, NEM költözött hozzám egy férfi sem, a kapcsolati státuszom egyértelműen "egyedülálló".
Amennyire rühellem az embereket, azt hiszem ez már így is marad, de ez engem egy csöppet sem zavar, vagy bánt.
Köszönöm én jól vagyok, és békében vagyok magammal, meg az állapotommal.
Sőt, csak hogy még inkább csípje a szemét annak a pár embernek:
BOLDOG VAGYOK, és elégedett a jelenlegi életemmel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése